Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Karácsonyi népszokások

2009.11.26

Az adventi koszorú

A latin eredetű advent szavunk eljövetelt jelent, amely a keresztény hagyományok szerint a Messiás megszületését váró időszakát jelöli. Az advent András napjához legközelebb eső vasárnappal kezdődik és Szentestéig tart. A gyertyagyújtás is az ünnepre hangolódás, a várakozás jelképe. A koszorú és a négy gyertya Johann Heinrich Wichern protestáns lelkésztől ered, aki egy fából készített csilláron gyújtott meg egy-egy gyertyát istentiszteltek alkalmával. Ezt a gyakorlatot vették át és alkalmazták a keresztény egyházak és leszűkítették a gyertyák számát négyre, melyek a karácsonyt megelőző négy vasárnapot jelölik. A hagyományos adventi koszorún az első három gyertya lila színű a bűnbánat jegyében, míg a negyedik rózsaszín, a közelgő ünnepet szimbolizálja.


"Luca, Luca, kitty-kotty"

December 13. Szent Lucia napja, aki 304 körül halt vértanúhalált, és akinek neve a magyar hiedelemvilágban kiemelt helyen szerepel. Luca napjához kötődik például a "kotyolni" járás. "Kotyoláskor" a fiúk az ismerős házakat járták, jókívánságokkal látva el a ház lakóit és jókívánságaikért cserébe jutalmat is vártak. Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét is, aminek karácsonyra kellett elkészülnie. A hiedelem úgy tartja, hogy aki erre a székre rááll az éjféli misén, az megláthatja a boszorkányokat. A lányos házaknál szokás volt, hogy az eladósorban lévő leányzók kalácsokat sütöttek, amelyekbe fiúneveket rejtettek. Az a kalács, amely utoljára megmaradt, tartalmazta a jövendőbeli fiú nevét.


"Szabad-e bejönni ide betlehemmel?"

Kisebb településeken még ma is él a betlehemezés szokása, amikoris fiatal gyerekekből álló csoportok jelmezbe öltözve és díszletekkel kezükben házról házra járnak és szerepjátékukkal, énekeikkel idézik fel a betlehemi pásztorok történetét.





"Karácsonyfa minden ága / csillog-villog: csupa drága…"

A fenyőfa-díszítés szokása szorosan összefűződött a karácsonnyal és ma már elképzelhetetlen lenne a Szenteste karácsonyfa-állítás nélkül. A karácsonyfa-állítás szokása a gonosz lelkek elleni védekezésből eredeztethető és német kezdeményezésként tartják számon. Hazánkban ez a szokás a 19. század óta része a karácsonynak és Brunszvik Teréznek köszönhetjük. Kezdetben csak szárított gyümölcsökkel és mézeskaláccsal díszítették a fenyőfákat, később a házi ínyencségeket felváltották a hungarikumnak számító szaloncukrok, üveggömbök, girlandok és persze karácsonyfaégők.


A karácsonyi vacsora

A hagyomány szerint a karácsonyi vacsorán a család összes tagjának jelen kell lennie, a családfő az asztalfőn foglal helyet, a feleség pedig közvetlen mellette. A Szenteste böjti ételek kerültek előtérbe, de a fogások sokaságával nem fukarkodtak. Jómódúbb családoknál akár 20 fajta étket is felszolgáltak a Megváltó születésének estélyén.
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan eledele a hal, ami tradicionálisan a sok pénz, gazdagság jelképe. Az édességek közül a bejgli kap kiemelkedő szerepet, ami készülhet bőséget szimbolizáló termésekből, dióból és mákból. Ádám és Éva névnapján az alma sem hiányozhat az ünnepi asztalról. Sok háznál szokás, hogy az összetartás szellemében az almát annyi felé vágják, ahányan a családot alkotják.


"Haj, regő rejtem, azt is megadhatja. az a nagy Úristen"

A regölés a magyar őstörténetig visszanyúló népszokás, amely Karácsony másnapjától egészen vízkeresztig (január 6.) számított bevett gyakorlatnak. Ebben az időszakban fiatal legények járták a falut és minden háznál elkántálták jókívánságaikat az új esztendőre, melyért jutalmat kaptak. A regösök énekeikben gyakran felidéztek ősmagyar mitológiai elemeket és dalaikban Szent István királyunk alakja is megjelent.

 

forrás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ayc

(cvb, 2010.10.13 07:41)

ycvycvy

.................

(vki, 2009.12.09 16:21)

oks